1.0Oh Carriehttps://ohcarrie.cafeblog.huOh Carriehttps://ohcarrie.cafeblog.hu/author/oh_carrie/<p style="text-align: center"> </p> <p style="text-align: center"><a href="https://ohcarrie.cafeblog.hu/files/2015/12/large-47.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-2768" src="https://ohcarrie.cafeblog.hu/files/2015/12/large-47-300x200.jpg" alt="large-47" width="300" height="200" /></a></p> <p style="text-align: center"><em>Évek múltak el mellettünk, s talán észre sem vettük. </em><br /><em>Van, amiben benne ragadtunk és van, amiből önként menekültünk. Belefeledkeztünk a mindennapokba és már azt sem tudjuk felidézni, hogy mikor volt utoljára olyan, amikor igazán boldogok voltunk. <br />Boldogok csak úgy. Talán a semmiért, talán valakiért.</em><br /><em>Talán azért, mert éppen nem érdekelt semmi más, csak az a bizonyos pillanat. Az a pillanat, amikor ott volt veled Ő. <br />Amikor még ott volt.</em></p> <p style="text-align: center"><em>De az évek tovaszálltak, ahogyan megannyi boldog pillanatunk is.<br />Egy napon mégis visszatalálnak hozzánk, mert keresni fogjuk őket és akkor talán megértjük.</em></p> <p style="text-align: center"><em><br />Múlik és megszépül.  </em></p> <p style="text-align: center"><em>Mindennek ellenére a mai napig hiszem azt, hogy minden út vezet valahová. Azt, hogy egyetlen út sem zárul le végérvényesen. Mert vannak utak, amik találkozni fognak újra és újra.</em><br /><em>Elengedheted, elfelejtheted, de ott fog benned élni mindörökké.</em></p>rich