<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Oh Carrie</provider_name><provider_url>https://ohcarrie.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Oh Carrie</author_name><author_url>https://ohcarrie.cafeblog.hu/author/oh_carrie/</author_url><title>Jel a lelke mindennek!</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;em&gt;Mit is mondtál, drágám?&lt;br /&gt;Semmi, semmi csak egy újabb női katyvasz, avagy&lt;/em&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;strong&gt;Jel a lelke mindennek!&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;Sok nő, így köztük én is, számtalanszor beleestem már abba a hibába, hogy jelnek véltem felfedezni valamit, ami egyébként baromira nem az volt. Na, nem azt mondom, hogy nem volt jelszerű, de köztudott, hogy nem minden jel, ami annak látszik.&lt;br /&gt;A tévképzeteim szerint jelnek számított például az is, hogy életem szerelmének (az akkorinak) ugyanolyan színű volt a haja, mint nekem, sőt, még a cipőfűzője is hasonló árnyalatot öltött, mint az enyém. Szememet kibökő jelek sorakozását fokozta a sorsszerű véletlen találkozások hada is. Jel volt számomra, hogy minden reggel előttem tipegett az iskolába. Pont akkor és pont abban a szent minutumban, amikor természetesen én. Különös, nem? Nem. Mert tulajdonképpen egy suliba jártunk, sőt, ezen túlmenően még egy évfolyamba is, így az, hogy egy időben érkeztünk a suliba, aboszlút nem kellett volna, hogy meglepő dolognak számítson. Nekem mindenesetre az volt.&lt;br /&gt;De az már felettébb elgondolkodtató volt, hogy ugyanazt a könyvet olvasta, amit én. Jó, én olvastam ugyanazt a könyvet, amit ő, mert egyszer kiszúrtam nála és gondoltam, hogy ha én is elkezdem olvasni- persze, csakis akkor amikor a közelemben van, hogy azért lássa ő is ezeket a szembeötlő jeleket- közelebb hoz minket. &lt;em&gt;Természetesen nem így történt.&lt;/em&gt;&lt;br /&gt;A jeleket gyakran összetévesztjük, mert csak mi szeretnénk elhinni, hogy valóban azok. Elég ehhez egy apró összepillantás, vagy az, hogy ugyanaz a kedvenc filmetek..neked, neki és még 9 millió embernek. &lt;br /&gt;A jelek becsapósak és voltaképpen csak egy dologra engednek következtetni. Arra, hogy valakibe nagyon csúnyán belezúgtunk. Nem azt mondom, hogy nem hiszek a jelekben, vagy a sorsszerűségben, de már tudom azt is, hogy az igazi jeleket tettek követik. &lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;Az igazi jel talán olyasmi lehet, hogy ha mondjuk egy számodra felejthetetlen krapekkal nem beszéltél évek óta, mondjuk kerek 5 éve, és egy unalmas merengős pillanatodban megszállja az elméd, majd váratlanul felbukkan az életedben újra. Na ez egy elég komoly jel.&lt;br /&gt;Mondjuk leginkább annak a jele, hogy mennyire idióta vagy, hogy 5 év után is ugyanúgy gondolsz még rá, vagy pedig annak a jele, hogy nincsen még vége.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt; &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>