Sokszor gondolok rád.
Korábban napok, hetek, sőt bevallom évek kellettek ahhoz, hogy ne úgy tegyem, ahogyan most teszem.
De most nem hazudhatok neked.
Mindent elkövettem azért, hogy ez az egész megváltozzon, de mindig újra és újra visszaírtad magad a történetembe. Korábban utáltalak érte.
Gyűlöltelek, mert te csak egy nyamvadt fejezet akartál lenni. Egy fejezet, amin az olvasó könnyedén továbbhalad. De tudod, nekem sohasem ment ilyen könnyedén. Egyik fejezetből kerültél a másikba, észrevétlenül. Megbújtál a sorok között és magam sem értem miért, de egy percig sem bántam. Fejezet akartál lenni csupán, de más lettél. Te lettél maga a történetem. Te lettél a sorok közt megbúvó válasz az összes fel nem tett kérdésemre. Tudod, hogy miért? Mert Te voltál az én kedvenc fejezetem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: