Évek múltak el mellettünk, s talán észre sem vettük.
Van, amiben benne ragadtunk és van, amiből önként menekültünk. Belefeledkeztünk a mindennapokba és már azt sem tudjuk felidézni, hogy mikor volt utoljára olyan, amikor igazán boldogok voltunk.
Boldogok csak úgy. Talán a semmiért, talán valakiért.
Talán azért, mert éppen nem érdekelt semmi más, csak az a bizonyos pillanat. Az a pillanat, amikor ott volt veled Ő.
Amikor még ott volt.
De az évek tovaszálltak, ahogyan megannyi boldog pillanatunk is.
Egy napon mégis visszatalálnak hozzánk, mert keresni fogjuk őket és akkor talán megértjük.
Múlik és megszépül.
Mindennek ellenére a mai napig hiszem azt, hogy minden út vezet valahová. Azt, hogy egyetlen út sem zárul le végérvényesen. Mert vannak utak, amik találkozni fognak újra és újra.
Elengedheted, elfelejtheted, de ott fog benned élni mindörökké.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: