Véget nem érő találkozások
Belegondoltál vajon már abba, hogy egy emberbe hányszor tudsz újra beleszeretni? Hányszor érezheted azt a kapcsot kettőtök között, még akkor is, ha évek múltak el úgy, hogy nem találkoztatok. És mégis. Te élted a világodat és ő is. Máshol, máshogyan, mással, mégsem érdekelt ez téged, ahogyan őt sem. Mert ez más, sokkal másabb kapcsolat, mint az összes többi. Lehet szeretni valakit távolról és lehet szeretni valakit közelről. És a barátság.. Hányszor bocsátottál meg ugyanannak az embernek, még akkor is, amikor tudtad, hogy megváltozott és akárhogyan is szeretnéd visszakapni a régi énjét, nem fogod már tudni. Mégsem adtad fel, mert egy olyan kapcsolatért tartottál ki, amiben hittél és hiszel a mai napig. De egyszer besokallsz és elengedsz mindenkit az életedből. Búcsúzol, de nem örökre. Sosem örökre köszönünk el egymástól, mert a véget nem érő kapcsolatok ilyenek. Bár néha kifürkészhetetlen utakra kerülnünk és mérföldes távolságokra egymástól, mégis lesz egy pont, egy kiindulási pont, ahová visszatérünk, mert valami visszahúz. Az örökké vándorló szívünk.
